A Bartók Béláról elnevezett nyári szeminárium 1967-ben indult útjára - fontos év a zene fiatal elkötelezettjei, megszállott tanárok, művészek és Szombathely számára is. Évek múlva ez a város fog tartós otthont adni a nemzetközi nyári kurzusok szokványos sorából is kiemelkedő rendezvénynek.

Budapest az első szeminárium színhelye. A nyári kurzus - mint majd a későbbiek is - két hétig tart. A résztvevők számára készült többnyelvű ismertető (kurzuskiírás) borítólapján Bartók Béla fényképe látható. A prospektusban további fényképek, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, a budai Bartók Archívum, budapesti, esztergomi, tihanyi, keszthelyi látképek és egy felvétel a Dunakanyarról. A rendező szerv a Nemzetközi Zenei Versenyek és Fesztiválok Irodája. Úgy tervezik, az első rendezvényt minden évben hasonló követi majd.

A mesterkurzust olyan hazai és külföldön élő magyar művészek vezetik, akik Bartók Béla tanítványai voltak, vagy műveinek bemutatásában különleges érdemeket szereztek. A szeminárium célja, hogy a hallgatók hiteles forrásból származó információkat és instrukciókat kapjanak Bartók műveinek előadásához.

Az 1967-es Bartók Szeminárium programja: II. és IV. vonósnégyes, Szonáta hegedűre és zongorára, Duók hegedűre, Mikrokozmosz I., III. és V. kötet. A hallgatók oktatásának színhelye a Zeneakadémia. A jelentkezőnek igazolnia kell, hogy zenekonzervatóriumot végzett vagy annak hallgatója. A kurzus díja tartalmazza a kurzusokon való részvételt, szállást, két napos kirándulást - koncertek meghallgatásával - Keszthelyre, Tihanyba, Esztergomba, Martonvásárra. A záróünnepélyen a legjobb hallgatók Bartók-műveket fognak játszani. A kurzuskiírásból egyértelműen kiolvasható, hogy külföldi résztvevőknek készült.

1967 - a kádári puha diktatúra első harmadának vége. Bartók szelleme már kiszabadult a zsdanovi palackból. Nyugatra utazni nem lehet, csak kivételes esetekben. Nagy Imrére gondolni börtönt jelent. Hogyan volt lehetséges mégis ez a nyitás nemcsak kelet, hanem nyugat felé is? A szeminárium kezdeti éveinek programfüzetein leginkább Kadosa Pál nevével találkozunk. A Magyar Zeneművészek Szövetségének többszörös elnöke, a Szerzői Jogvédő Hivatal és a Nemzetközi Szerzői Jogi Testület zenei bizottságának elnöke, 1948-tól a Zeneakadémia zongora tanszakának tanszékvezető tanára, 1950-től Kossuth-díjas - nemcsak szakmai, hanem hatalmi tényező is. A szervezés és lebonyolítás (és talán az ötlet is) Kun Imre, illetve a Nemzetközi Zenei Versenyek és Fesztiválok Irodája nevéhez fűződik. Lehetséges, hogy egy tágabb "nyitás" egy szeletéről van szó?

A tanulmány megjelent a Vasi Szemle 2006/2. számában.

A teljes dokumentum PDF formátumban itt megtekinthető.